Nemzetközi és hazai vörösborok

A vörösborok készítéséhez kékszőlő fajtákat használnak. Ezeknek a héjában több-kevesebb színanyag és tannin, azaz polifenolok találhatók. Ez utóbbi vegyületek adják a vörösborok eltérő karakterét, ugyanis ezek a borok szájba véve összehúzó hatást fognak mutatni.

A bor színe mellett ez az összehúzó hatás lesz az, ami alapvetően megkülönbözteti a vörösborokat a többi borkategóriától. A tannin mennyisége általában annak a függvénye, hogy mennyire vékony vagy éppen vastag egy-egy szőlőfajta bogyójának a héja. A vékony héjú fajták, amelyek elsősorban a hűvösebb klímán érzik jól magukat, kevesebb színanyagot adnak és boraik általában gyümölcsösebbek, élénkebbek lesznek. A vastag héjú szőlőfajták csak melegebb tájakon adnak igazán szép borokat, ahol elég napsütés és magasabb hőmérséklet mellett érik a szőlő. A könnyedebb, gyümölcsösebb vörösborokat nem feltétlenül érlelik hordóban, bár ez utóbbi a sokkal általánosabb készítési mód.

A legelterjedtebb fajták, a Cabernet franc, a Cabernet sauvignon vagy a Merlot mellett érdekességek a Perricone vagy az Albarossa a Olaszország borvidékeiről, de ha ragaszkodunk a magyar borokhoz, akkor egy Kékfrankossal vagy Kadarkával érdemes próbálkozni, hiszen ezek egyedi, izgalmas borok és remekül passzolnak akár egy olasz paradicsomos tésztához vagy egy pörkölthöz is.